Nyaralunk

Úgy döntöttünk, hogy vasárnap dolgozunk és ma vesszük ki a vasárnapunkat, mert ma jobb az idő. Fogtuk hát a bicajokat, az enyémnek csak egy pár kopott hátsó féke van, volt olyan lejtő, ahol még én is inkább toltam az Olaf névre keresztelt országúti bicajt, mert amúgy viszont elég jól megy. :D .
Ellátogattunk tehát Valdštejn várába, ami mint kiderült egész közel van, 11 km az előbb említett némileg fékhiányos bicajon, majd gyalog a végtelenbe és tovább. Gyanús volt ugyan, hogy 6 km-t ír a tábla, nekem kb. 2 rémlett (térkép persze nincs nálunk, mert már megint otthon otthon hagytam), mászunk tehát lelkesen felfelé. Szerencsére minden jól ki van táblázva, meg sok a térkép is, hamar úgy döntöttünk, hogy ha már tényleg csak 2 km van hátra a tábla szerint is és 500 méterre van egy arborétum, akkor nézzük meg inkább azt.

Rengeteg duglászfenyő, meg egy-két érdekes szikla, szép volt:

Innen továbbindultunk a vár felé, amikor is teljesen váratlanul elénk kerültek a Cseh paradicsom híres sziklái, amit már tavaly óta meg akartam nézni. :)

Van egy majdnem Panni nevű, a következő képen meg lehet keresni, állítólag rajta van:

Ez pedig már a vár:

Ezt muszáj volt pont így, az összes prospektuson ez látszik :D

A minden várban kötelező fűszerkert:

Hazafelé pedig megtaláltuk a másik utat, valóban 2 km volt, sok vadmálnával, azért örülünk, hogy így alakult. :)

Ez egy tök szépen felújított ház hátulján volt eldugva:

Boldogok a sajtkészítők

Főleg azért, mert nincs idejük számítógépezni. :)
Elnézést a nagy hallgatásért, de sok a munka, amikor pedig pihenő van inkább a gép felé sem nézek. Minden függőnek ajánlom, hogy fogjon kapát a kezébe, rengeteget segít. :D

És ha már sajtkészítés, akkor íme a folyamat, amit minden második este végigcsinálunk ilyen vagy olyan formában, attól függően, hogy milyen sajt készül:

Először is lefölözzük a tejet, azaz a kb. két centis zsírréteget, amit tejszínnek nevezünk lelapátoljuk a tetejéről. Van egy régi fölözőgép a szocialista érából, de annyira sokáig tart elmosni, hogy inkább ezt a módszert használjuk:

Ezután felverjük a tejszínt, egészen addig, amíg vaj lesz, alul pedig az író látható, amiből sütünk, főzünk vagy megisszuk:

Mivel frissen a legjobb, rögtön a turmixgépbe szűrjük, majd a helyi áfonyával vagy szamócával összeturmixolva megisszuk:

Utána jöhet a vaj kimosása, a lehető leghidegebb vízben szépen ki kell gyúrni az összes írót a vajból, hogy minél tovább elálljon. Általában három öblítés után tisztának ítéljük a vizet:

Ezután jöhet a formába préselés, ha lusta vagyok a felesleget leszedni és külön tálba rakni, akkor így kilóg a széle a formából, ez legyen a legnagyobb baj. :)

A vajformát a szénapadláson találták, kicsit megrágta a szú, de jól működik:

A lefölözött tejet utána egy 18 literes lábosba öntjük, amit egy szuper indukciós főzőlapra teszünk. A hőmérő bluetooth segítségével küldi a a tej hőmérsékletét a szerkezetnek, ha eléri a beállított értéket, pittyeg, majd leáll, igazán okos szerkezet. Ezt a sajtot 90 Fahrenheiten kezdjük (minden szigorúan amerikai :)), ekkor kell belekeverni a sajtkultúrát:

Amit a fagyasztóban tartunk és mérőkanállal mérünk ki:

Fél órával később jöhet bele az oltó:

Majd egy óra múlva, amikor az egész egy nagy kocsonyás izé lesz, az ember fogja a nagy kenyérvágó kést és felaprítja kockákra az egészet és öt percenként szorgalmasan kevergeti.

Majd előkészíti a sajtformákat:

A fél óra végén a savóban ilyen apró sajtdarabok úszkálnak:

Ezt a szűrővel belemerjük a sajtformákba:

Majd egy óra múlva megfordítjuk őket, ez kb. éjfél körül szokott történni, ezért a sajt-este általában film-este is, bár annyira hosszú filmet még nem találtunk, hogy még egy órával később újra megfordítsuk a sajtokat. :)
Reggel aztán sós vízbe áztatjuk őket 30 percre és már kész is a sajt, ebből szoktunk briet csinálni, vagy fűszeres olajban eltesszük.

Ha túl sok a vaj itthon, akkor jön a tejfölkészítés, hihetetlen bonyolult, a tejszínt egy tálba tesszük, majd megvárjuk, míg a hűtőben szépen magától tejföllé válik:

A legtöbb munka a kertben van, sok a gaz és a kártevő, de már esszük a saját káposztát, brokkolit, cukkinit, céklát, uborkát, salátát, borsót és már legalább egy érett paradicsomunk is van :)

Ez pedig egy skanzen, ahol a gyerekek egy hétig táboroztak, hihetetlenül jó hely:

Ez egy szélmalom, aminek a lapátjai a széliránynak megfelelően állíthatók, használják őrlésre és munkagépek működtetésére is:

Ha pedig hétvége, akkor Hrad Kost, azaz meglátogatjuk a közeli várat, ahol a család általában roston lazacot eszik, én maradok a krumplilángosnál meg a gőzgombócnál, a sör pedig alap. :D

Voltunk várnézőben is, a Cseh paradicsom egyik leghíresebb vára Trosky:

Trabaaaant! :)

Májusban pedig még volt nyár is, akkor kell hát hegeszteni, mikor 40 fok van odakint és frissen terített szénával van tele a környék, mert az jól fel tud gyulladni a forró fémdaraboktól:

Sarah:

Itt pedig görkorizni voltunk, amíg suli volt a lányoknak minden csütörtökön egy órás atlétika foglalkozásuk volt, ezalatt anyukával elmentünk gurulni egyet a közeli folyó mellett, kiépített út van a bicajosoknak/rollereseknek/görkorizóknak:

A sziklakert, amit tavaly építettünk Szabival és Julcsival:

És a gyönyörűen újrabútorozott kabinom. Mostanában folyton Ikea bútorokat szerelünk, mivel a hátsó lakás konyháját átalakítottuk sajtkonyhává, már 4 napja használjuk is, kisebb-nagyobb bakikkal, de működik, a faházunk pedig megkapta a régi bútorokat:

Az idő még mindig pocsék, éjszakánként fűtünk, most épp egy órája már nem esik, szóval irány a kert! :)