Minden, ami belefér

Továbbra is telnek-múlnak a munkás hétköznapok, már két olyan napunk is volt, amikor nem kellet kabátot venni, aztán elérkezett a hétvége és ismét fűtünk...
Áthelyeztük Julie lakóhelyét, ami újabb traktorozást jelentett, mivel a trágyát markolóval lazítottuk fel mielőtt elhúztam az egész szerkezetet a villásemelővel. Hamarosan új tavat csináltatnak, így a környékén lévő összes építési hulladékot (magyarul a szemétdombot) odébb kellett hordani, mindent szépen raklapokra pakoltunk, majd elrejtettük őket az istállók mögött. Pénteken szokás szerint estig dolgoztunk, megleptük anyukát egy sziklakerttel, amihez a szabadgyökerű (anyós kertjéből frissen kitépett) virágokat pont a munkaidőnk végén kaptuk meg, így ráhúztunk még pár órát. Julcsi így ugyan lemaradt a sushikészítés rejtelmeiről, de legalább jól megette a végeredményt, amit jutalmul kapott, amiért elkészítette a beadandó dolgozatát. Igaz, hogy a 10 oldal helyett csak hármat sikerült összehoznia a szakdolgozatából, de nem lehetünk túl kritikusak, apukának ez is elég volt. :)
Hétvégén idelátogatott Sarah amerikai tanárnője és férje, hihetetlenül aranyos és érdekes emberek, nagyon jókat beszélgettünk, így lett némi rálátásunk az amerikai oktatási rendszerre is.
Mivel egyre kevésbé megy a hátsómon nyugton ülés, szabadidőmben elkezdtem egy régi ablakkeret restaurálását, amit a szemétdombon találtunk, ha minden igaz, tükör lesz belőle, már csak az a kérdés, hogy hogyan...
Lassan a nyár is ideér, legalábbis a gyümölcsök szerint, érik az eper, rengeteg szamóca van és már az áfonyát is alaposan megkóstoltuk. Minden nap friss fokhagymát, spenótot és salátát kölcsönzünk a kertből, több zöldséget eszem, mint valaha! :)
A tojásról meg ne is beszéljünk, minden nap összegyűjtünk egy csomót, de még így is hihetetlen mennyiségű kiskacsa, kisliba, kiscsibe és gyöngytyúk rohangál körülöttünk, a munkaidőnk felét gyöngyörködéssel töltjük.
Szerdán a lányok összes iskolatársa itt volt, mivel alternatív suli, ez szerencsére csak 40 gyerkőcöt jelentett, de még ez is igen nagy munkát jelentett, előző nap három hatalmas lábas gulyást főztem, nagyon értékelték. :)
Tegnap aztán jutalmul a sok túlóráért szabad volt a délutánunk és elvittek minket görkorizni, Julcsi rögtön a kővel felszórt parkolóban talált valami hihetetlenül érdekeset, alaposan meg is nézte közelebbről. :P
Egyébként gyönyörű a hely, egy kisebb folyó mellett vezet egy kifejezetten görkorizásra és rollerezésre kiépített út, engem leginkább a Duna-kanyarra emlékeztetett.

Takarítjuk az istállót:

Majd traktoros pályafutásom során először négykerék-meghajtásra kapcsoltam: 

 Julie örül:

Precíziós munkavégzés, lejtőn, alig létező fékekkel pakoltam egymás tetejére ezeket a tömböket, na erre igazán büszke vagyok. ^_^

 A csákány is kapott új nyelet, nehezen akarták a kezembe adni, de meggyőztem őket. :)

A lényeg amúgy a fantasztikus virágos kesztyű, amit Boritól kaptunk, nagyon köszi, Julcsi már ki is szakította, annyira dolgozott! :D

 A lányok megleptek egy gyönyörűen festett pólóval:

 Trónbitorló:

 Éljen a márkahűség, baltából a Fiskars a kedvencem:

 Elsétáltunk a közeli várhoz, persze akkor kell menni, amikor jól esik...

 Életünk első sziklakertje:

 És a jutalom:

 Fanyarka:

 Készül a tükör:

 Mivel Julcsit két hét alatt egyszer sem sikerült kimozdítani otthonról, ezért hallgattam Szabolcsra és nélküle látogattam el Valéchovba, Szabi futott én pedig bicajoztam, van egy vár, ami sajnos már zárva volt, viszont tele van a környék barlanglakásokkal:

 A szabadban kikelt kiskacsák, akire vigyáz az anyukájuk (többé-kevésbé) ismerkednek Hannibal nemzedékével:

 Apukával épp a permakultúra szépségeit vitattuk meg:

 Michaela apukája, azaz Marlboro man és Szabolcs szórakoztatják a gyerekeket:

 Indián és Pocahonthas, azaz az indiai futókacsák:

 Sarah:

 Csináltunk egy levendulakertet is a ház mellé:

 Ezt pedig azért, mert már régen folyt a nyálatok a főztömre. :P

Természetesen saján kacsa. :)

 Apuka alkot, eredetileg pavlova készült volna, de sikerült nem bekapcsolni a sütőt, így a tojáshab szépen összeesett, ezért inkább maradt a mogyorókrémes epernél:

 Ha kijött volna a mogyorókrém...

 Néha azért valami összejön, ilyen kávékat kapunk minden nap, saját készítésű csilis csokiszirup van benne:

 Gurulunk a nagylánnyal:

 Julcsi inkább a füvet választotta:

 Én meg persze pózolok. :D

 Természetesen nem maradhatott el a Szent Iván-éji tűzgyújtás sem:

 Házi szilvapálinka, nekem már csak a vizespohár jutott:

 Küzdök a borral:

 Ez pedig a tűzugrás, persze túl gyors voltam, de képzeljétek el, hogy ott repülök! :D

Hazaszöktünk

Mivel többen hiányolták már az új bejegyzést, nekilátunk hát elmesélni Wendy történetét. Mikor ide érkeztünk, még két gyönyörű tehén fogadott minket, egyikük pedig bocit is várt ( hát még a gyerekek mennyire várták! :), ezért kellett éjszakánként legalább kétszer felkelnünk tehén-nézőbe. Ennek köszönhető, hogy némileg fáradtak voltunk blogolni (meg élni), aztán persze pont péntek délután kellett úgy döntenie a kis bocinak, hogy itt az idő napvilágot látni. Sajnos ez nem jött össze, hosszas vajúdás után halva született meg az egyébként gyönyörű Jersey boci, akit a lányok Grace-nek kereszteltek el. Leginkább az anyukát és a nagylányt viselte meg a dolog, előbbit lelkileg, utóbbit leginkább a beígért házi fagyi hiánya szomorította el, de senki nem volt túl boldog aznap. Előkerült tehát az óriás fúrógép és megtudtuk azt is, hogy milyen az eketalp-betegség, így végül az egyik veteményes közelében kellett eltemetnünk a borjat, az ekkor már több órája tartó esőben. Másnap nyilván nem mentünk szabadnapra, hanem reggel hatkor nekiálltunk tehenet fejni. Mivel ilyen élményben még sem a tehénnek, sem a családnak nem volt része, ezért felettébb hosszadalmas folyamat részesei lettünk, az "Aludjunk többet, majd fejés után reggelizünk!" felkiáltás is igen felelőtlen volt, végül azért csak túlélte mindenki a délelőttöt. Utána délben megint fejés (persze géppel, hiszen egy egész tehenet kellett fejni), rohangálás a szakadó esőben, majd este megint. Utólag is köszönöm a tanácsokat, legalább két nap után megtudtuk, hogy nem rögtön litereket kéne várni szegény tehéntől... Vasárnap délután aztán valamennyire kipihentük magunkat, de túl sok időnk így sem maradt a hétvégéből, hiszen a gyerkőcökre is mi vigyáztunk, majd hétfőn újra várt minket a munka. Mivel hihetetlen módon fáradtak voltunk, ezért megegyeztünk az apukával, hogy addig alszunk, ameddig akarunk, ennek eredményeképp fél órával korábban sikerült felébredni, mint szoktunk. :)

Ismét jött a fejés, meg a tehén lehajtása a hegyről, ekkor már óvatosan megkérdeztem, hogy mi lenne, ha esetleg megvárnánk azt a két órát, mikor ezt magától megteszi, szerencsére az apuka nyitott az új ötletekre, innentől kezdve megvártuk, amíg magától jött le, kicsit egyszerűbb dolgunk volt. Szinte már profi lettem fejésből is és megtanultuk azt is, hogy nem ajánlatos tehén mögé állni fejésnél... :D
Június eleje óta Szabolcs is velünk van (aki fotós, szóval ha nagyon jó képeket vesztek észre, akkor az ő volt :), pár napig pedig egy pakisztáni srác is besegített, szerencsére a traktorozást rám hagyták, fúrtam is egy új komposztos gödröt, mivel valami nem működik tökéletesen a fúrófejjel, ezért apuka ugrál rajta, én meg fúrok. ^_^
Csütörtök reggel aztán az anyuka bevitt minket Prágába, ahol kicsit körülnéztünk, találkoztunk egy kedves török lánnyal, aki szintén Budapestre tartott, találtunk egy eszméletlen jó turkálót, ahová muszáj lesz majd visszamennünk és persze nem utolsó sorban a városban is körülnéztünk egy picit. Utólag is elnézést kérünk mindenkitől, akivel nem találkoztunk, de nagyon rövid ideig voltunk csak otthon, így a család és az esküvő, ami miatt hazamentem ( no meg Julcsi marketing vizsgája :)) prioritást élvezett. Kedden hajnalban már a buszon voltunk visszafelé, majd este egy közeli faluban felszedett minket az anyuka és azzal a hírrel fogadott, hogy sajnos Wendy elpusztult. :(
Egyelőre még várunk a boncolás eredményére, de az állatorvos szerint valószínűleg megmérgezték, szóval most árgus szemekkel figyeljük a másik tehenet (aki szeptemberben fog elleni), reméljük vele nem lesz gond.
Azóta visszatért az élet a megszokott kerékvágásba, annyi kivétellel, hogy már nem fűtünk!!! :D
Voltunk strandolni is (a pokolban), továbbra is lelkesen bográcsozunk, ma pedig nyárson (és grillen) sütöttük a vacsorát, a szülőket ismét sikerült meglepni, ezúttal a grillezett banánnal. :)

Wendy:

Bohemian Bards Prágában:

Otthon :)

Albertát is felvirágoztam:

Mivel Beáék esküvője tanyán volt, rögtön elraboltam a többi koszorúslányt is traktorozni, nem mellesleg a csokrot is sikerült elkapni, ezért rohantam vissza inkább Csehországba! :P

Ezt a gigakövet is elhozhattam:

Justin már csak szomorúan kullog a traktor után:

A kulcsot is megkaptam:

Sarah és Rose (a kutya :)) a strandon

Sofia hihetetlen képességekkel rendelkezik, ő az egyetlen, aki meg tudja fogni a tyúkokat, még Rose is csak irigykedve nézi: