Nehézgép-kezelés

Továbbra is telnek-múlnak a munkás hétköznapok, miközben egyre több veszélyes szerszámot próbálunk ki. Vagy azért, mert megbízhatóak vagyunk (haha), vagy valamilyen amerikai vonása miatt Justin túl kedves és bármit a kezünkbe mer adni. :)

A mindig is túl veszélyesnek tűnő láncfűrész használatát tanulom épp:

Majd ki is próbáltam, bár bevallom őszintén, hogy ennyi elég is volt, majd Petire hagyom a faaprítást:

Ezután következett a hasítógép, amivel a még ki nem száradt és hasadó rönköket aprítottuk fel:

És szedtük le kalapáccsal a rászorulókat:

Ezt csak Peti kedvéért, hogy lássa, volt biztonsági felszerelésünk is! (igen, a szemüveg az.)

Kicsit úgy éreztem magam, mint valami hozzá nem értő hentes:

Szerencsére Justin itt is megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni (igazából én nyomtam le a hasítót, csak nem merem bevallani):

Egyik nap pihenésképp kitelepítettük a kiskacsákat az inkubátorból a pávák helyére, akik új kifutóba költöztek, közben persze ezerrel ment a kiskacsák babusgatása:

Kiakadt a cukiságmérő:
A feketék sorrendben: Hannibal, Hannibal II., Hannibal III. Elvileg hazavihetem őket (Gizivel, a tyúkkal együtt), apu, addigra építesz egy baromfiudvart? :)

Ide pedig kukoricát és hokkaido tököt vetettünk, a terület vastag fekete műanyagfóliával van letakarva, ezen van a széna, egyesével kivágtuk a lyukakat, majd vetés után körbepakoltuk szalmával, nagyon permakultúrás! :)

Költöztetjük a pávákat:

A kifutót szépen behálóztuk, ráment ugyan egy délelőttünk, de nagyon szép lett:

Körbekerítettük a bogyósokat is, Julcsi épp a csapszegvágóval gyakorol, bármikor jól jöhet egy új bicaj... :P

Őket pedig ma találtuk, eddig a szellőzőnkben laktak, ma mindhárman kiestek és sajnos el is pusztultak, de legalább előtte szépek voltak:

Ma kb. három tonna követ hordtam a kőművesek keze alá, nagyon türelmesen nézték végig, ahogy küzdöttem. :)

Ez pedig már a járvaszecskázó-gép:

Itt épp kultivátorozom:

A tehenek teljes extázisban követtek, nehogy túl könnyű legyen a munka, sőt, általában a traktort nyalogatták, amikor csak tudták, igazi öko-tehenek:

Végre egy kis pihi:

Mostanában kétszer is bográcsoltunk, a paprikás krumplit eddig mindenhol szerették, a gombapörkölt pedig ismét finom volt vargányából:

És persze a házi szilvabor sem maradhatott el:

Český ráj

Vasárnap ismét felkaptuk a bicajokat és rutinosan a gesztenyés söröző mellett hagytuk őket, majd nekivágtunk ugyan annak az útnak, ahol előző héten voltunk, csak most nem voltunk lusták átmenni a másik oldalra és kinézni. :)

Ezeket a sziklákat találtuk:

Rögtön le is másztunk a másik oldalon:

A nagy mászás után rájöttünk, hogy pont az ellenkező irányba mentünk, mint terveztük, de nem estünk pánikba, újratervezés után úgy döntöttünk, hogy megyünk egy nagyobb kört és megnézünk pár várat (vagy barlangot és sziklát). Ezt a csobogót útközben találtuk egy forrásnál:

Itt már nagyon éhesek voltunk, mert enni persze nem hoztunk, mondván úgyis lesz valami söröző útközben, helyette legalább voltak szép házak:

Itt is volt szépen karbantartott tanösvény:

Ezt apunak. :)

A térkép szerint ez egy vár, az értetlenség látszik az arcomon:

Ez viszont kárpótolt, két ilyen várat úgysem bírtunk volna végignézni éhesen:

Ezekre a sziklákra kivételesen nem másztunk ki:

Ezekre viszont annál inkább:

"Ülj még egy kicsit közelebb a szakadékhoz, ez még nem elég anyaszomorító!"

Mondta Julcsi, én meg csak oldalaztam lefelé:

Aztán csatlakozott ő is:

Oroszlánkirály:

És a legjobb rész, a sziklák ugyanis nem érnek össze, így marad az ugrálás, engem Julcsi húzott át az egyiken, mert túl rövidek a lábaim. ^_^

Igen, az előző képen ezt ugorja épp át:

Ami felülről így néz ki:

És igen mély:

A mosolyom szinte már őszinte a szakadék után:

Csak lendületesen!

Ez pedig az óriás szikla-kilátó felé vezető út:

Külön bejárata is van:

Ami inkább feljárat:

Tele van a környék sziklába vájt "lakásokkal", állítólag a múlt század közepén még lakták őket:

A lépcsőn állva, lent két ember talán tudja érzékeltetni a mélységet:

Vagy a magasságot:

Az ilyenekre szinte már csak legyintettünk, itt már hihetetlenül éhesek voltunk:

Rengeteg a susnya és a citromsárga zuzmó:

Julcsi simán kimászott, sőt, majdnem a kötélen is átkapaszkodott, mikor rájött, hogy visszafelé felfelé kell átugrálni a szakadékok felett:

Egyszer végre lent is voltunk a sziklák között:

Ez a bejárat, engem a Vasas-szakadékra emlékeztetett, csak kicsit nagyobb:

A helyi állatok:

Azoknál a szikláknál kezdtünk:

Az evés utáni boldogság, plusz egy ragadozó madarat is láttunk kirepülni, mielőtt hazatekertünk: