Nyár van!

Az utolsó két hétben egyedül maradtam, Zsani egy hónapot volt Brno-ban, holnap utazik haza, Candice-t is elrabolta a családja és sajnos a francia pár is lelépett, ami azért is nagy kár, mert Mathieu gitározik, így volt egy-két vidám esténk, főleg a búcsúestjük, hajnalig énekeltünk, eleinte a tűz mellett, majd a felfordított talicskára pakolt laptop előtt. :) Mindezt persze macinaciban, takarók alatt, mert kb 5 fok volt éjszakánként, szerencsére mostanra visszatért a nyár, holnap megint lehet lapátolni a napon! :P
Érik a paradicsom, annak ellenére, hogy szegényeket nem ápoltuk túlságosan, szóval a szüret igen mókás, mivel főleg koktélparadicsomot ültettünk, így hát kutakodunk a levelek között ezerrel. Rengeteg uborka is van, az első pár ugyan ehetetlenül keserű volt, szerencsére az öntözés és az eső megoldotta ezt a problémát, ettünk már hokkaido-t és csillagtököt is, utóbbi viszont mindenki szerint túl nagy macera, szóval inkább csak dísznek használjuk. Érik a ringló és a szilva is, szerencsére motivált vagyok, mivel bor és pálinka lesz belőle, így rávettem a nagylányt, hogy segítsen szüretelni, persze sehol sem tartunk, mivel 130 szilvafa van, ebből hármat sikerült eddig lekopasztani, de nem adjuk fel, előre az alkoholért! :D

Julie-val a szilvafák között, azóta kizártuk az állatokat, mivel folyton rágják a fák kérgét:

Új helyre került a komposzt-wc:

Sörözünk a pokolban:

Nagyjából elkészült a csirketraktor, már csak az ajtóra kell egy tető, a csirkék nagyon szeretik, bár az első két hétben minden este egyesével kellett őket bepakolni:

Balról jobbra Mathieu, szerény személyem, Candice és Anais, Candice szülei és Elsa:

 Majdnem minden este kint főztünk és ettünk, míg a család nyaralt:

Ezzel az ajtóval igen sokat szenvedtünk, de szerencsére nem lett túl meredek a csirkéknek, a másik oldal teljes egészében kinyitható, hogy egyszerűbb legyen takarítani, ezt pedig minden este be tudjuk zárni:

Napi hat tojás az átlag, amit most már a szép tiszta szalmáról gyűjtünk össze, elvileg dátum is kerül rájuk (gyanítom, hogy csak addig, amíg itt vagyok és szigorúan nézek a családra):

Kitakarítottuk az üvegházat, Mathieu pedig egy gyönyörű falat épített alá, lassan növények is lehetnek benne:

Az új tó pedig nagyszerűen tartja a vizet, megérte a szakadó esőben csákánnyal vízelvezető árkokat ásni, a gyerekek és a kacsák is imádják:

Elvittük a lányokat kirándulni:

Ők most a legkisebb kacsák, valamiért ez az egy Hannibal mindig velük lóg:

Épülnek az emelt-ágyások is, nehezíti a munkát, hogy a szárnyasok mindig láb alatt vannak:

Sofie-val a szilvafák alatt:

Ezen a hétvégén pedig megnéztük Kutna Horá híres csonttemplomát:

És a katedrálist is:

Ma voltunk várat látogatni, meg görkorizni és pancsolni a folyónál, mivel elvileg ez az utolsó hétvégém, igyekeztünk minél több helyet meglátogatni, szuper volt. :)

15 hét Csehország?

Páran már tudjátok, hogy itt ragadtam és Csehország helyett Julcsinak mondtam búcsút, aki 22-én nélkülem utazott haza. Én szeptemberig maradok, szóval aki eddig nem látogatott meg, az még megteheti! Úgy, ahogy azt anyuék tették, útban Bori felé Hollandiába, hosszas szervezés után két éjszakát töltöttek nálunk, szóval túráztunk egy jót a környéken, persze pont akkor volt nyár, legalább egy hétig, mi azóta is kabátban didergünk minden este.
Volt nagy létszám-változás is, elbúcsúztunk Szabolcstól, aki helyett jött Zsanett, Candice, Adriana és Rafael, hosszabb-rövidebb időre, mindenesetre eddig ez volt a rekord, már ami az önkénteseket illeti. Végeztünk is a ház előtti terület kockakövezésével, alig két és fél nap volt, azóta is mindenki a csodájára jár, a szomszéd még meg is kérdezte, hogy hol tanultak meg ezek a lányok így kövezni, a válasz persze egyértelműen a youtube. :D
Mivel Justinnak el kellett utaznia Amerikába egy hétre, így megkért, hogy irányítsam a csapatot, eleinte furcsa volt, hogy én tanítom nekik azt, amit két hónapja még én sem tudtam, de szerencsére egy nagyon toleráns és dolgos társaság jött össze, szóval rengeteg munkával végeztünk. Ezen felbátorodva a család úgy döntött, hogy itt az ideje egy nyaralásnak, szóval holnap után lelépnek egy hétre, mi pedig megpróbáljuk életben tartani a farmot. Az első pár napban még öten, aztán Candice is hazautazik, én pedig egy hihetetlenül aranyos francia párral és a tündéri kislányukkal tartom majd a frontot.

A gyönyörű kockakő, ennek az alapjait lapátoltuk napokig az egyik első bejegyzésünkben:

 

 Julcsi a nagy markoló árnyékában írja szakdolgozatát, nagyon agrár:

 

 A mester és mellette eltörpülő gyönyörű piros traktorunk:

Amúgy egy tavat ásott ki, valamint a hátsó terasz helyét, hihetetlen hatékonyan és precízen dolgozott, mi meg csak bámultuk egész nap, kivéve mikor a kiásott földet hordtam fel a traktorra kötött pótkocsival a hegyre, mert akkor ő nézett nagyokat. :P

 

 Egy közeli farmon, ahonnan a húst szerzik be, Zsanett, Julcsi, Candice, Kutyulix és én:

 

 Zsani lángost sütött, mi meg próbáltunk a keze alá dolgozni:

 

 Végre kipróbáltuk a málnás sört, amire majdnem két hónapot vártunk:

 

 Készül a mobil csirkeól, gyakorlatilag csak az alap az eredeti, apukával hegesztettünk rá egy vázat (amikor is kiégette a zoknimat, viszont totál megérte, mert hozott helyette Amerikából újat, sőt, új kesztyűket is kaptunk! :D ), kicseréltünk pár deszkát az alján, majd mivel a körfűrésszel csak én vagyok annyira jóban, hogy ferdén is vágjak, a lányok lemérték a léceket, én levágtam őket, majd jött a csavarozás, csiszolás, égetés, festés, pénteken pedig már a tetőt is rászögeltük, pár utolsó simítás és már kaptok is fényképet a kész műről is! :)

Igazi csapatmunka volt, nagyon büszke vagyok mindenkire, éljenek a munkás lányok! :)

 

 Az egyik kedvencem a lángszóró, elvileg szuperbiztonságos, de akkor sem vagyok hajlandó meggyújtani, utána viszont nagyon mókás, itt épp a terasz vonalát jelöltem ki vele:

 

 A másik nagy kedvenc a szögpisztoly, már nézegettük Julcsival a Bauhausban a sűrített levegős tartályokat! :D

 

 Szokásos cukiság, azóta is rengeteg a kiskacsa, sőt, 10 kiscsibénk is van. :)

  

 Büdi, a kisliba:

 Ez pedig egy hétvégi akció, régi uborkásüvegekből csináltunk lámpásokat, a belsejébe vízzel ragasztottunk fel papírokat (Zsani ötlete, szerintem zseniális :), arról nem is beszélve, hogy mennyire jó formákat rajzoltak és vágtak ki, amiket aztán lefújtam festékkel, szerintem nagyon hangulatosak:

 

 Már majdnem otthon :P

 

 Tócsnisütés, a lányok kölcsönadták a kötényüket és sapkájukat:

 

 Amit azóta is hordok, szerintem nagyon baba :D

 

Zárásként pedig Julcsi, aki már most annyira hiányzik, hogy leírni sem lehet, köszönöm ezt a 15 hetet, a türelmedet, a kitartásodat és a végtelen sok hülyeséget!!! :D

 

 Sok puszi, gyere vissza meglátogatni! :)

Minden, ami belefér

Továbbra is telnek-múlnak a munkás hétköznapok, már két olyan napunk is volt, amikor nem kellet kabátot venni, aztán elérkezett a hétvége és ismét fűtünk...
Áthelyeztük Julie lakóhelyét, ami újabb traktorozást jelentett, mivel a trágyát markolóval lazítottuk fel mielőtt elhúztam az egész szerkezetet a villásemelővel. Hamarosan új tavat csináltatnak, így a környékén lévő összes építési hulladékot (magyarul a szemétdombot) odébb kellett hordani, mindent szépen raklapokra pakoltunk, majd elrejtettük őket az istállók mögött. Pénteken szokás szerint estig dolgoztunk, megleptük anyukát egy sziklakerttel, amihez a szabadgyökerű (anyós kertjéből frissen kitépett) virágokat pont a munkaidőnk végén kaptuk meg, így ráhúztunk még pár órát. Julcsi így ugyan lemaradt a sushikészítés rejtelmeiről, de legalább jól megette a végeredményt, amit jutalmul kapott, amiért elkészítette a beadandó dolgozatát. Igaz, hogy a 10 oldal helyett csak hármat sikerült összehoznia a szakdolgozatából, de nem lehetünk túl kritikusak, apukának ez is elég volt. :)
Hétvégén idelátogatott Sarah amerikai tanárnője és férje, hihetetlenül aranyos és érdekes emberek, nagyon jókat beszélgettünk, így lett némi rálátásunk az amerikai oktatási rendszerre is.
Mivel egyre kevésbé megy a hátsómon nyugton ülés, szabadidőmben elkezdtem egy régi ablakkeret restaurálását, amit a szemétdombon találtunk, ha minden igaz, tükör lesz belőle, már csak az a kérdés, hogy hogyan...
Lassan a nyár is ideér, legalábbis a gyümölcsök szerint, érik az eper, rengeteg szamóca van és már az áfonyát is alaposan megkóstoltuk. Minden nap friss fokhagymát, spenótot és salátát kölcsönzünk a kertből, több zöldséget eszem, mint valaha! :)
A tojásról meg ne is beszéljünk, minden nap összegyűjtünk egy csomót, de még így is hihetetlen mennyiségű kiskacsa, kisliba, kiscsibe és gyöngytyúk rohangál körülöttünk, a munkaidőnk felét gyöngyörködéssel töltjük.
Szerdán a lányok összes iskolatársa itt volt, mivel alternatív suli, ez szerencsére csak 40 gyerkőcöt jelentett, de még ez is igen nagy munkát jelentett, előző nap három hatalmas lábas gulyást főztem, nagyon értékelték. :)
Tegnap aztán jutalmul a sok túlóráért szabad volt a délutánunk és elvittek minket görkorizni, Julcsi rögtön a kővel felszórt parkolóban talált valami hihetetlenül érdekeset, alaposan meg is nézte közelebbről. :P
Egyébként gyönyörű a hely, egy kisebb folyó mellett vezet egy kifejezetten görkorizásra és rollerezésre kiépített út, engem leginkább a Duna-kanyarra emlékeztetett.

Takarítjuk az istállót:

Majd traktoros pályafutásom során először négykerék-meghajtásra kapcsoltam: 

 Julie örül:

Precíziós munkavégzés, lejtőn, alig létező fékekkel pakoltam egymás tetejére ezeket a tömböket, na erre igazán büszke vagyok. ^_^

 A csákány is kapott új nyelet, nehezen akarták a kezembe adni, de meggyőztem őket. :)

A lényeg amúgy a fantasztikus virágos kesztyű, amit Boritól kaptunk, nagyon köszi, Julcsi már ki is szakította, annyira dolgozott! :D

 A lányok megleptek egy gyönyörűen festett pólóval:

 Trónbitorló:

 Éljen a márkahűség, baltából a Fiskars a kedvencem:

 Elsétáltunk a közeli várhoz, persze akkor kell menni, amikor jól esik...

 Életünk első sziklakertje:

 És a jutalom:

 Fanyarka:

 Készül a tükör:

 Mivel Julcsit két hét alatt egyszer sem sikerült kimozdítani otthonról, ezért hallgattam Szabolcsra és nélküle látogattam el Valéchovba, Szabi futott én pedig bicajoztam, van egy vár, ami sajnos már zárva volt, viszont tele van a környék barlanglakásokkal:

 A szabadban kikelt kiskacsák, akire vigyáz az anyukájuk (többé-kevésbé) ismerkednek Hannibal nemzedékével:

 Apukával épp a permakultúra szépségeit vitattuk meg:

 Michaela apukája, azaz Marlboro man és Szabolcs szórakoztatják a gyerekeket:

 Indián és Pocahonthas, azaz az indiai futókacsák:

 Sarah:

 Csináltunk egy levendulakertet is a ház mellé:

 Ezt pedig azért, mert már régen folyt a nyálatok a főztömre. :P

Természetesen saján kacsa. :)

 Apuka alkot, eredetileg pavlova készült volna, de sikerült nem bekapcsolni a sütőt, így a tojáshab szépen összeesett, ezért inkább maradt a mogyorókrémes epernél:

 Ha kijött volna a mogyorókrém...

 Néha azért valami összejön, ilyen kávékat kapunk minden nap, saját készítésű csilis csokiszirup van benne:

 Gurulunk a nagylánnyal:

 Julcsi inkább a füvet választotta:

 Én meg persze pózolok. :D

 Természetesen nem maradhatott el a Szent Iván-éji tűzgyújtás sem:

 Házi szilvapálinka, nekem már csak a vizespohár jutott:

 Küzdök a borral:

 Ez pedig a tűzugrás, persze túl gyors voltam, de képzeljétek el, hogy ott repülök! :D