2015. június 27., szombat

Minden, ami belefér

Továbbra is telnek-múlnak a munkás hétköznapok, már két olyan napunk is volt, amikor nem kellet kabátot venni, aztán elérkezett a hétvége és ismét fűtünk...
Áthelyeztük Julie lakóhelyét, ami újabb traktorozást jelentett, mivel a trágyát markolóval lazítottuk fel mielőtt elhúztam az egész szerkezetet a villásemelővel. Hamarosan új tavat csináltatnak, így a környékén lévő összes építési hulladékot (magyarul a szemétdombot) odébb kellett hordani, mindent szépen raklapokra pakoltunk, majd elrejtettük őket az istállók mögött. Pénteken szokás szerint estig dolgoztunk, megleptük anyukát egy sziklakerttel, amihez a szabadgyökerű (anyós kertjéből frissen kitépett) virágokat pont a munkaidőnk végén kaptuk meg, így ráhúztunk még pár órát. Julcsi így ugyan lemaradt a sushikészítés rejtelmeiről, de legalább jól megette a végeredményt, amit jutalmul kapott, amiért elkészítette a beadandó dolgozatát. Igaz, hogy a 10 oldal helyett csak hármat sikerült összehoznia a szakdolgozatából, de nem lehetünk túl kritikusak, apukának ez is elég volt. :)
Hétvégén idelátogatott Sarah amerikai tanárnője és férje, hihetetlenül aranyos és érdekes emberek, nagyon jókat beszélgettünk, így lett némi rálátásunk az amerikai oktatási rendszerre is.
Mivel egyre kevésbé megy a hátsómon nyugton ülés, szabadidőmben elkezdtem egy régi ablakkeret restaurálását, amit a szemétdombon találtunk, ha minden igaz, tükör lesz belőle, már csak az a kérdés, hogy hogyan...
Lassan a nyár is ideér, legalábbis a gyümölcsök szerint, érik az eper, rengeteg szamóca van és már az áfonyát is alaposan megkóstoltuk. Minden nap friss fokhagymát, spenótot és salátát kölcsönzünk a kertből, több zöldséget eszem, mint valaha! :)
A tojásról meg ne is beszéljünk, minden nap összegyűjtünk egy csomót, de még így is hihetetlen mennyiségű kiskacsa, kisliba, kiscsibe és gyöngytyúk rohangál körülöttünk, a munkaidőnk felét gyöngyörködéssel töltjük.
Szerdán a lányok összes iskolatársa itt volt, mivel alternatív suli, ez szerencsére csak 40 gyerkőcöt jelentett, de még ez is igen nagy munkát jelentett, előző nap három hatalmas lábas gulyást főztem, nagyon értékelték. :)
Tegnap aztán jutalmul a sok túlóráért szabad volt a délutánunk és elvittek minket görkorizni, Julcsi rögtön a kővel felszórt parkolóban talált valami hihetetlenül érdekeset, alaposan meg is nézte közelebbről. :P
Egyébként gyönyörű a hely, egy kisebb folyó mellett vezet egy kifejezetten görkorizásra és rollerezésre kiépített út, engem leginkább a Duna-kanyarra emlékeztetett.

Takarítjuk az istállót:

Majd traktoros pályafutásom során először négykerék-meghajtásra kapcsoltam: 

 Julie örül:

Precíziós munkavégzés, lejtőn, alig létező fékekkel pakoltam egymás tetejére ezeket a tömböket, na erre igazán büszke vagyok. ^_^

 A csákány is kapott új nyelet, nehezen akarták a kezembe adni, de meggyőztem őket. :)
A lényeg amúgy a fantasztikus virágos kesztyű, amit Boritól kaptunk, nagyon köszi, Julcsi már ki is szakította, annyira dolgozott! :D

 A lányok megleptek egy gyönyörűen festett pólóval:

 Trónbitorló:

 Éljen a márkahűség, baltából a Fiskars a kedvencem:

 Elsétáltunk a közeli várhoz, persze akkor kell menni, amikor jól esik...


 Életünk első sziklakertje:

 És a jutalom:

 Fanyarka:

 Készül a tükör:

 Mivel Julcsit két hét alatt egyszer sem sikerült kimozdítani otthonról, ezért hallgattam Szabolcsra és nélküle látogattam el Valéchovba, Szabi futott én pedig bicajoztam, van egy vár, ami sajnos már zárva volt, viszont tele van a környék barlanglakásokkal:


 A szabadban kikelt kiskacsák, akire vigyáz az anyukájuk (többé-kevésbé) ismerkednek Hannibal nemzedékével:


 Apukával épp a permakultúra szépségeit vitattuk meg:

 Michaela apukája, azaz Marlboro man és Szabolcs szórakoztatják a gyerekeket:

 Indián és Pocahonthas, azaz az indiai futókacsák:

 Sarah:

 Csináltunk egy levendulakertet is a ház mellé:

 Ezt pedig azért, mert már régen folyt a nyálatok a főztömre. :P
Természetesen saján kacsa. :)

 Apuka alkot, eredetileg pavlova készült volna, de sikerült nem bekapcsolni a sütőt, így a tojáshab szépen összeesett, ezért inkább maradt a mogyorókrémes epernél:

 Ha kijött volna a mogyorókrém...

 Néha azért valami összejön, ilyen kávékat kapunk minden nap, saját készítésű csilis csokiszirup van benne:

 Gurulunk a nagylánnyal:

 Julcsi inkább a füvet választotta:

 Én meg persze pózolok. :D

 Természetesen nem maradhatott el a Szent Iván-éji tűzgyújtás sem:





 Házi szilvapálinka, nekem már csak a vizespohár jutott:


 Küzdök a borral:


 Ez pedig a tűzugrás, persze túl gyors voltam, de képzeljétek el, hogy ott repülök! :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése