Volt nagy létszám-változás is, elbúcsúztunk Szabolcstól, aki helyett jött Zsanett, Candice, Adriana és Rafael, hosszabb-rövidebb időre, mindenesetre eddig ez volt a rekord, már ami az önkénteseket illeti. Végeztünk is a ház előtti terület kockakövezésével, alig két és fél nap volt, azóta is mindenki a csodájára jár, a szomszéd még meg is kérdezte, hogy hol tanultak meg ezek a lányok így kövezni, a válasz persze egyértelműen a youtube. :D
Mivel Justinnak el kellett utaznia Amerikába egy hétre, így megkért, hogy irányítsam a csapatot, eleinte furcsa volt, hogy én tanítom nekik azt, amit két hónapja még én sem tudtam, de szerencsére egy nagyon toleráns és dolgos társaság jött össze, szóval rengeteg munkával végeztünk. Ezen felbátorodva a család úgy döntött, hogy itt az ideje egy nyaralásnak, szóval holnap után lelépnek egy hétre, mi pedig megpróbáljuk életben tartani a farmot. Az első pár napban még öten, aztán Candice is hazautazik, én pedig egy hihetetlenül aranyos francia párral és a tündéri kislányukkal tartom majd a frontot.
A gyönyörű kockakő, ennek az alapjait lapátoltuk napokig az egyik első bejegyzésünkben:
Julcsi a nagy markoló árnyékában írja szakdolgozatát, nagyon agrár:
A mester és mellette eltörpülő gyönyörű piros traktorunk:
Amúgy egy tavat ásott ki, valamint a hátsó terasz helyét, hihetetlen hatékonyan és precízen dolgozott, mi meg csak bámultuk egész nap, kivéve mikor a kiásott földet hordtam fel a traktorra kötött pótkocsival a hegyre, mert akkor ő nézett nagyokat. :P
Egy közeli farmon, ahonnan a húst szerzik be, Zsanett, Julcsi, Candice, Kutyulix és én:
Zsani lángost sütött, mi meg próbáltunk a keze alá dolgozni:
Végre kipróbáltuk a málnás sört, amire majdnem két hónapot vártunk:
Készül a mobil csirkeól, gyakorlatilag csak az alap az eredeti, apukával hegesztettünk rá egy vázat (amikor is kiégette a zoknimat, viszont totál megérte, mert hozott helyette Amerikából újat, sőt, új kesztyűket is kaptunk! :D ), kicseréltünk pár deszkát az alján, majd mivel a körfűrésszel csak én vagyok annyira jóban, hogy ferdén is vágjak, a lányok lemérték a léceket, én levágtam őket, majd jött a csavarozás, csiszolás, égetés, festés, pénteken pedig már a tetőt is rászögeltük, pár utolsó simítás és már kaptok is fényképet a kész műről is! :)
Igazi csapatmunka volt, nagyon büszke vagyok mindenkire, éljenek a munkás lányok! :)
Az egyik kedvencem a lángszóró, elvileg szuperbiztonságos, de akkor sem vagyok hajlandó meggyújtani, utána viszont nagyon mókás, itt épp a terasz vonalát jelöltem ki vele:
A másik nagy kedvenc a szögpisztoly, már nézegettük Julcsival a Bauhausban a sűrített levegős tartályokat! :D
Szokásos cukiság, azóta is rengeteg a kiskacsa, sőt, 10 kiscsibénk is van. :)
Büdi, a kisliba:
Ez pedig egy hétvégi akció, régi uborkásüvegekből csináltunk lámpásokat, a belsejébe vízzel ragasztottunk fel papírokat (Zsani ötlete, szerintem zseniális :), arról nem is beszélve, hogy mennyire jó formákat rajzoltak és vágtak ki, amiket aztán lefújtam festékkel, szerintem nagyon hangulatosak:
Már majdnem otthon :P
Tócsnisütés, a lányok kölcsönadták a kötényüket és sapkájukat:
Amit azóta is hordok, szerintem nagyon baba :D
Zárásként pedig Julcsi, aki már most annyira hiányzik, hogy leírni sem lehet, köszönöm ezt a 15 hetet, a türelmedet, a kitartásodat és a végtelen sok hülyeséget!!! :D
Sok puszi, gyere vissza meglátogatni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése