Ugyan Julie-t, a tehenet már csak naponta egyszer fejjük, így is kb. 13 liter tejet kell felhasználnunk minden nap, így hát szigorú beosztás alapján alakult ki, hogy melyek a héten a "sajt napok". Mióta itt vagyok részt vettem már túró, brie sajt, vaj, tejföl és fagyi készítésében is.
Pár napja csináltunk rántott sajtot cheddarból (ha jól emlékszem), amit "persze, hogy elég egyszer panírozni, ezt a sajtot lehetetlen megolvasztani!" Mondta apuka.
Nos, úgy látszik, hogy mégis. :)
De legalább csinált egy egérkét (igen, ez elvileg egy egér). Mi így hívjuk a panírozás végén készülő liszt-tojás-prézli egyveleget, szerinte olyan az íze, mint annak a döglött egérnek lehet, amit a múltkor a padláson talált, szerintem annak a kinézetét próbálta meg utánozni :D
Ezen kívül csináltam túrógombócot (szigorúan a nagymamám receptje alapján :), ami hatalmas sikert aratott, mivel más, mint amit ők szoktak csinálni, elmondásuk szerint az eddigi legjobb gombóc, amit valaha ettek. Nem hiába, a Gundel szakácsainak is tetszett anno. Tegyük hozzá, hogy saját túróból és friss házi tojásból készült, lehet, hogy valamennyit ez is számít. :P
Ez pedig a mai ebédem, a kettő ötvözete:
Utána az elmaradhatatlan kávé, ugyan mind a ketten próbálunk leszokni, két nap után feladtuk, szerintem érthető. :)
Ez pedig a vacsora utáni desszert, tejföl fagyi (amit apuka az érkezésem tiszteletére készített, mivel ha jól emlékszik, Julcsi szerint tejföllel minden jobb :) sós karamell-öntettel.
Egyébként a fagyi készítése nagyon durva, 16 tojás sárgájából, rengeteg tejszínből és cukorból készül, tegnap csokisat csináltunk, az is igen finom lett, egész napos munka és edzés után is van azért egy kis lelkiismeret-furdalásom. :D
Mert persze a sör sem maradhat el, hétvégén itt volt anyuka egyik ismerőse, akivel már tavaly is találkoztam, apuka ugyan korán kidőlt, mi hárman azonban hajnalig kitartottunk. (Igen, nehéz az élet. :)
Rose sem bírja mindig a pörgést, itt épp tanultunk a lányokkal, nem csoda, hogy kidőlt:
Mostanában én is el szoktam menni a lányokért a suliba, ez az egyik tantermük:
Sarah zongorázni tanul az igazgatótól,
Sophie pedig gitározni.
Ez a suli udvara, persze már most mezítláb rohangálnak:
Ez a templom pedig közvetlenül a kert mellett/felett található:
Szokás szerint sokat dolgozunk, nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy traktorra pattanjak:
Talajmarózni ugyan még mindig nem vagyok hajlandó, a fúróhoz azonban két ember kell, így rám hárult a traktorvezetés része:
Anyuka szerint ültetni csak péntek délután/este lehet, így a nagymama kertjéből megint egy rakás növényt hoztunk el ebben a szép időpontban. Mivel előtte beáztattam kb. 250 vetőmagot, amit így csak késő délután tudtam elvetni, sarkamra álltam és közöltem, hogy márpedig kivételesen ő is ásót fog fogni a kezébe. :)
Mivel megígértem apunak, hogy távol tartom magam a veszélyes munkavégzési folyamatoktól, apukára hárult a móka nagy része, például a lángszórózás létrán című gyakorlat. Persze előtte a gyerekekkel mi tartottuk a kátrányos tetőfedő anyagot, amit ráégetett az előző rétegre, de az szinte biztonságos volt. :D
Egyelőre tartom magam és nem hegesztek, fűrészelek körfűrésszel, még a lángvágót sem használtam és a permetezést is áthárítottam egy legalább nyolc általánost végzett férfiemberre, úgyhogy nyugodtan alhattok. :)
Cserébe sokat ások, vetek, palántázok, dugványozok, gazolok és ezerrel takarom a talajt:
Szokás szerint hétvégén is dolgozunk, apuka megpróbált rávenni egy szabadnapra, helyette inkább a gyerekek hazahozása után elmentem fényképezni a környékre. Múlt héten rávettem magam, hogy elmenjek futni, gondoltam a közeli várig és vissza pont jó lesz, 7 km, a szokásos Nagypatak-körnek megfelelő távolság. Szokásos szőke módon tájoló, térkép és minden nélkül vágtam neki az útnak, ami nem lett volna baj, ha 200 méterrel a hazaérkezésem előtt nem gondolom úgy, hogy még megnézem a közeli tavat, ahol a kedvenc kocsmánk van, hátha nyitva vannak. Természetesen úgy gondoltam, hogy "persze, hogy tudom, hogy merre megy ez a jelzés, ugyan nem erre akartam jönni, de majd elérem az aszfaltot valahol!" Így hát mikor elértem egy üdülőt és még mindig nem volt sehol műút, nem volt mit tenni, visszafordultam, így lett a vége 13 km, legalább ledolgoztam egy részét a sok kajának. :D
Ez még a faluban van, kb 10 perc sétára a háztól:
Itt ilyen a jól futható erdő:
Van egy kis homok is, meg emelkedő, hogy ne unjam az utat:
Az itt szokásos sziklák:
Ez a vizesárok körbeveszi az egyik közeli erdőt, néha idegesítő, mikor sehol nem lehet rajta száraz lábbal átjutni:
Az egyik ház a faluban tele van újrahasznosított dolgokkal:
A falu egyetlen útja, az egyik kedvenc házammal:
Ez pedig a mi utcánk, a távolabbi ház a családé:
Tökéletes arra, hogy Sarah a rég kinőtt bicajával száguldozzon lefelé :)
Ez pedig a szilvaültetvény a legelőn, még csak a ringlók virágoznak, de isteni illat van esténként:
És persze Julie futása innen sem hiányozhat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése