Az előző hétvégén ugyan szakadt az eső, ám ez nem tartott vissza minket, a közeli erdőből kiástunk (kölcsönöztünk, ahogy Julcsi mondaná) csomó növényt, galagonyát, hogy legyen mire oltani, kökényt, vadmálnát, ibolyát, kecskerágót, bodzát és hasonlókat és persze szedtünk is csomó ibolyát szörpnek, isteni volt, ezen a hétvégén is csináltam egy adaggal. :)
A traktorozást még mindig imádja Julie, hiába dudálok, kitartóan próbálja nyalogatni a traktor olajos részeit. Amúgy itt épp a késes kapával dolgoztunk, a tavalyi hokkaido-kukorica ültetvény helyét lazítottam fel:
Persze Rose is itt van, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet. :)
A palántázáshoz hihetetlen mennyiségű komposztot, homokot, tőzeget és/vagy kókuszrostot kell összekeverni, szóval végül környezetvédelem ide vagy oda, beadtam a derekam és a betonkeverőt használtam. Hihetetlenül időtakarékos és nagyon jól homogenizál, hogy a lapátolás általi izomfejlődésről ne is beszéljünk. :D
Kelnek a retkek, az agroszövetnek hála kevesebb gaz között:
Kigazoltam az eperágyások nagyját, totál káosz az egész, mindenki ott nő, ahol akar. :)
Hat mini-üvegházban nőnek a palánták, ebben dugványok is vannak, ugyan mindig mondom, hogy ezt nem így kéne, apuka szerint aki megmarad, az megmarad, a dugványok kéznél voltak, ennyi esélyt kellett nekik adni:
A ludak közül hárman-négyen már költenek, így ritka őket együtt látni:
Igazán nagy élmény megpróbálni alájuk pakolni az egy-egy más helyre tojt tojást, vagy csak igazítani a fészken, mert a tojások fele kilóg a fenekük alól. :D
Még mindig takarjuk a talajt, az új módszer az, hogy a kert közelébe görgetjük azokat a szénabálákat, amiknek a külső rétegeit már nem etetik meg az állatokkal, majd ezt legörgetjük róluk és vasvillával szétterítjük a kertben. Így allergia időszakban kifejezetten kellemes elfoglaltság:
Éjszakánként még néha fagy, mínusz két fok többször is volt az elmúlt napokban, szegény csonthéjasok épp virágoznak, ők nem annyira élvezik.
Én meg persze kint rohangálok gumicsizmában a fényképezővel. :)
Julie és Pitypang, meg a lovak:
Természetesen a fejést is géppel végezzük, egész Amerikáig kellett elmenni ezért a csodálatos eszközért:
Utána pedig kullancs vadászat:
Biztonságos munkakörülmények, sejthettem volna, hogy rossz vicc azt mondanom, hogy majd ülök a fotelba, apuka rögtön közölte, hogy tényleg, mert bizony igen értékesek azok a lámpák, így valakinek fogni kellett őket, míg levittük anyukának az irodájába. Szerencsére az iroda 150 m-re van a háztól, így túléltem az utat még a lejtőn is:
Egyik vasárnap reggel nyolcra (te jó ég, de korán!) munkára kész kellett lenni, mert jött a lópedikűrös. A nap szépen sütött, gőzölgött az egész farm:
A lovak meg örültek:
Vagy kedvesen belefeküdtek és pancsoltak a pocsolyában, hogy mi is koszosak lehessünk. :)
Ghita a legöregebb ló, szegény már alig áll a lábán és a téli bundáját is nehezen vedli le:
Mivel a lovak lába alapból is nehéz, de ráadásul még szeretnek is az emberre támaszkodni, ha már fel kell emelniük a lábukat, ezért általában két láb után cserélnek a lábtartó pozícióban lévő emberek. A második lónál aztán kérdezték is, hogy akkor most én jövök? Én persze rögtön közöltem, hogy én ugyan nem, mivel rettegek a lovaktól, de a pedikűrös közölte, hogy ő is, szóval nem volt mit tenni, megfogtam a ló lábát és kitakarítottam a patáját, majd tartottam ezerrel és igyekeztem nem összerogyni alatta (és kinyírni a derekam :), amíg pedikűrözték.
Túl lehet élni, de nem ez lesz a kedvenc teendőm. :)
Végül pedig a jutalom, a ház előtt lévő kis tó partja mellett kinőtt pár kucsmagomba, amit sosem kóstoltam előtte, vagy legalábbis nem emlékszem rá, de hihetetlenül finom, szerencsére már nő az új adag. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése