Hektikus

Hihetetlen gyorsan telik itt az idő, egyrészt egész sokat dolgozunk, másrészt tök jó munkáink vannak, a traktorozást ugyan legtöbben már láttátok, de itt van még pár kép, már csak azért is, hogy lássátok, akár a benzintartályt is meg tudjuk szerelni. :)

Volt pár esős nap, kicsit aggódtunk is, hogy mit fogunk csinálni, de a reggeli szokásos baromfi etetés-itatás közben találtunk két kiskacsát, akiket kidobott az anyukája a fészekből. Az egyik sajnos nem élte túl, a másikat viszont négy órán át melengettem a tenyeremben, azóta is tök jól van. Hannibalnak kereszteltük el, azóta is ő a vezér az inkubátorban, az azóta kikelt 15 kiskacsa között, szerintem még a két kisliba is hallgat rá. ^_^

Nekiálltam futni is, kétszer jött velem a kisebbik lány is, tájfutó lesz belőle, az már biztos, ösvény nem kell neki, csak az erdőbe menjünk, pláne akkor, ha esik az eső. :D

Pénteken a fűszerspirál kigazolása után annyira vágytunk már egy kis málnasörre, hogy elbicajoztunk a közeli tóhoz, ahol állítólag eme legendás italt mérik. Ami ugyan nem volt, de annyira jóban lettünk a helyiekkel (mert persze rögtön elkezdtek minket itatni), hogy másnap, amikor a szülőkkel idelátogattunk, már rögtön a fejüket fogták és kihoztak egy ajándék kört... :D

És persze a túrák sem maradhatnak el, igaz, szombaton csak bő 7 km-t mentem, mert kissé későn keltünk fel, szóval Julcsi megint nem jött, de legalább már gondolt rá, hogy elkezdje írni a beadandóját... :P

A környék gyönyörű és nagy meglepetésemre még híresség is lakik erre, megtaláltam ugyanis annak az úriembernek a házát, aki Bob és Bobek hangját adta! Pont annál a tónál lakik, amit múltkor Györgyi ajánlott, mint kiderült, kb 4 km-re lakunk tőle, szóval egyik nap majd Julcsit is elrángatom. :)

A benzintartály leszereléséhez amúgy majdnem kevesek voltunk még hárman is:

Belülről:

Ez pedig már kirándulás közben:

Egy régi vízimalom, sajnos nem lehetett közel menni:

Itt is hihetetlen magas sziklák vannak, az egyiknek a tövénél volt berendezve ez a kültéri bunker:

Ilyen régi házakkal van tele a környék:

Elvileg itt lakik "Bob a Bobek" hangja:

Ez pedig a várhoz vezető út, ahol a múlt héten voltunk:

Az egyik szomszéd:

Sörözünk a szülőkkel a tóparti élménykombinátban, amúgy a tó másik oldalán is van egy hely, azt mennynek hívják, ezt pokolnak, szóval egyértelműen itt a helyünk! :D

A kis Hannibal, most már egészen pelyhes:

És mivel Julcsi szétnézett a telefonján, itt van pár kép Liberecből, megleptem magunkat két Pink Lady almával. Eddig el nem tudtuk képzelni, hogy miért rajonganak érte ennyire az emberek, nos... wow. Mindenkinek ajánlom, eszméletlenül finom!!!

Aztán a majdnem három hetes koffeinmentes életmód után rögtön kávéztunk is, igen, jól látjátok, ez egy óriás feles-pohár, az alján ha jól emlékszem rum volt. ;)

Rajongóim száma pedig itt is végtelen, legközelebb megkóstoljuk a Caipiroska nevű koktélt is! :)