Újabb szerszámot próbálhattam ki, én hántolónak neveztem el, a fakéreg leszedésére szolgál, merthogy az istállóban új fenyőrönk fogja megakadályozni a kiskecske szökési kísérleteit. Remélhetőleg. :)
Amúgy ha az istállóban dolgozunk délelőtt, akkor néha van szerencsénk meghallgatni, ahogy a ló (én Mancinak hívom) horkol. Méghozzá olyan hangosan, hogy először meg voltam győződve róla, hogy kész, ennek a lónak itt vége. Mostanában inkább már csak csendben dolgozunk, hogy minél tovább hallgathassuk...
Ezenk kívül vetettünk, répát, petrezselymet, krumplit, dugdostunk hagymát, ültettünk zellert, retket, póréhagymát, karalábét, káposztát, brokkolit, céklát, mángoldot, kapáltunk rengeteget, sok sok apró morzsát készítettünk a gereblyékkel, hordtunk megint tűzifát, szóval nem unatkoztunk. A pihenőmunka a gyógynövénygyűjtés, szedtünk vadmálna és áfonyalevelet, ez utóbbihoz azért kellett hajolgatni, kárpótolt érte a környezet, meg a frissen sült ribizlis piskóta és kecsketej, ami otthon várt. Amúgy a reggelihez mostanában friss kecskejoghurtot eszünk (a sima, snassz friss tehéntejből készült helyett :P ), az ebédhez pedig érett, parmezán-szerű juhsajtot, vagy friss kecskesajtot kapunk, szóval panaszra itt sincs ok. Egyre több a zöldség is, saláta, friss spenót, meg retek, céklakrém és társai, vargányaleves, ma pedig libasült az egyik tojóból, aki nem tojik (most már pláne nem), ellenben sokat sziszegett, amíg az epret gazoltuk.
Kipróbáltuk a kecskefejést is, képet nem kaptok, szerintem nem is a kecske, hanem mi voltunk megilletődve, de egy kis gyakorlás után majd ez is menni fog. Főleg, ha gyakorolnánk. :D
Kihajtottuk a juhokat is a nyári legelőre, meg levittük ölben azt a két bárányt, akik árvák szegények és ezért nem mentek maguktól, őket egyébként még cumisüvegből kell etetni, ami azért jó, mert addig lehet őket simogatni. :)
Ezen kívül kipucoltuk utánuk az istállót, az egy külön élmény volt, majd a használt szalmát belapátoltuk a disznóknak, persze szét is terítettük, hogy minél élvezetesebb legyen nekik. Még csak a koca tanulta meg, hogy teljesen felesleges elszaladni a repülő trágya (vagy fű, mert azt is kaptak) elől, ha mi el akarjuk őket találni, akkor el is fogjuk. :D
Ők is nagyon aranyosak, 7-8 idősebb malac, egy nagyon pici, ő az egy szem fiú, persze a legfélénkebb is.
Az igazán menő apuka két gyerekkel az ölében is tud traktorozni. :)
Mivel a kertbe nem lehet belépni, pallókról kapálunk, vetünk, ültetünk, hogy Julcsit idézzem: "Elintéztem, hogy a kertészkedés ülőmunka legyen!" :)
Itt tanultunk meg fúrni, az egész kert körbe van ugyanis véve fémlapokkal, ezeknek a tetejére kellett rácsavarozni a léceket úgy, hogy ne legyen rés köztük és a lapok felé sem, majd rátűztek két sor elektromos szalagot, kitűnően működik a meztelencsigák ellen.
A palántázott borsók:
Ida
A kelő saláták a fólia alatt:
Julcsi locsol. Vagy öntöz? :P
A legkisebb kertész:
Guttáció figyelhető meg a káposztalevélen! Micsoda szakmai gyönyörűség! :D
Az áfonyásban:
A munkahelyünk. :D
Még mindig nem száradt meg az összes áfonyalevél, pedig a szárító éjjel-nappal megy. :)
A ház, alatta sziklakertek, körülötte kőfalak tele virággal:
Belül pedig minden fa, a padló, az ajtók, a gerendák, a lépcsők, nagyon hangulatos:
Felkészült szülők: a zöldséges kert mellett több hinta, gyűrűk és vesszőből font búvóhely is van:
Itt járt a kis Vuk :)
Vonókés! :)
VálaszTörlésÁhááááá! Köszi, ma is tanultam valamit! :D
Törlés